Az analóg celluláris telefon rendszerek rendkívüli módon elterjedtek Európában, különösen Skandináviában és Nagy-Britanniában, de Franciaországban és Németországban is az 1980-as évek elején .
Minden ország a saját, egyedi rendszert fejlesztett, ezek mind működési elvükben, mind pedig kialakításukban is különbözőséget mutattak a többi ország rendszeréhez képest. Az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának elvét sértette a szabványosítás hiánya.
Az európaiak ezt idejében felismerték, és 1982-ben a Conference of European Post and Telegraph (CEPT) alakított egy vizsgálati csoportot - amit Groupe Spécial Mobile (GSM)-nek hívtak- ,hogy fejlesszen egy pán-európai nyilvános földi mobil rendszert.
A tervezett rendszerfelé támasztott kritériumok:

-    Jó hangminőség,

-    alacsony kezelőfelület és szolgáltatási költség,

-    nemzetközi roaming támogatása,

-    kézi kezelőfelületek támogatásának képessége,

-    új szolgáltatások bevezetésének támogatása,

-    sávszélesség hatékony kihasználása és ISDN kompatibilitás.

Amikor 1988-ban az ETSI (Európai Távközlési Szabványosítási Intézet) átvette a CEPT-től a műszaki szabványosító tevékenységet, a GSM és ETSI szervezeti rendszeréhez illeszkedve az ETSI egy műszaki bizottságaként (TC, Technical Commitee) működött tovább.

Mi is az a GSM?

1989-ben a GSM szabványos részeit eljuttatták az European Telecommunication Standards Instituts (ETSI) -hoz, és a GSM specifikációjának első fázisát 1990-ben publikálták. A kereskedelmi szolgáltatás 1991 közepén indult el, és 1993-ra 36 GSM hálózat volt 22 országban - 25 további ország már fontolóra vette a GSM-et. Ez nem kizárólag egy európai szabvány - Dél-Afrika, Ausztrália, és a közép és távol keleti országok a GSM-et választották. 1994 elejére 1.3 millió előfizetője volt világszerte. A GSM betűszó Global System for Mobile telecommunication-re változott.
A GSM fejlesztői egy még ki nem próbált digitális rendszert választottak, ami nem egyezett az akkori celluláris analóg szabványokkal, mint AMPS az USA-ban vagy a TACS Nagy-Britanniában. Meg voltak győződve, hogy a tömörítési algoritmusok fejlődése és a digitális jelprocesszorok lehetővé tennék az eredeti kritérium teljesítését és a rendszer további fejlődését a minőség és a költség szempontjából. A GSM ajánlás közel 8000 oldala megpróbálja lehetővé tenni a rugalmasságot és a versengő innovációt a szolgáltatók között, és elég irányelvet is ad ahhoz, hogy garantálja a rendszer komponenseinek megfelelő együttműködését. Ez majdnem teljesen megadja az interface-ek leírását és minden egyes funkcionális entitás működésének specifikációját a rendszerben.